1. |
Te vagy a fegyver
04:41
|
|||
|
Becsukott szemmel jársz, azt hiszed, mindent látsz,
Nem tudod saját gondolat ez, vagy a média manipulál.
A feloldozást várhatod, uszítanak, mint egy állatot,
Te csak számolgasd az éveket, a sárba tiport halott tényeket.
Letépnéd a láncodat, ne sűrítse arcodon a ráncokat, most már érzik hatalmuk véget ér,
Tudják, hogy te vagy a fegyver, mi újabb jövőt ígér.
Nő az adó te nem vagy eladó, de rettegsz, ha nézed a híradót.
Ébredj ebből elég, nem azért hoztak a világra, hogy élő halott legyél!
Lelkedben megnőtt a vágy, hogy szabadulj ebből,
Érzed, hogy van már erőd, hogy ítélkezz és küzdj, egy jobb holnapért,
Most te vagy a fegyver, ezt hidd el, és ne csak reméld!
Te vagy a fegyver, te vagy a fegyver, te vagy a fegyver ezt ne felejtsd el!
|
||||
2. |
Digitális lét
04:26
|
|||
|
Nézd, hogy múlnak az évek, a perceid eleven elégnek.
Bármikor üthet az óra, csak te ép nem tudsz róla.
Őrjöngsz némán, s bámulod a plafont, kiröhög téged az árnyékod a falon.
Ő legalább elhiszi, te sokkal többet érsz,
Nem ismered önmagad, s az ismeretlentől félsz.
Ezer titkot rejt a világ, de neked egy is elég, nem tudod csak sejted,
Hogy egy kibaszott mátrixban élsz, mert ez:
Digitális élet, digitális kép, digitális minden, szemfényvesztés.
Mértékkel hasznos, nagy adagban méreg, ha nincsen erőd elemészt téged, mert ez:
digitális fegyver, digitális töltény, digitális isten, de a hit az benned él.
Nézd, sorsod halvány sziluettjét, amit az idő lassan felél.
Most egy titkos szentélybe lépsz, ahol nem járt senki még.
Itt megtudod, mennyit érsz, és mi az, ami vár rád.
Lassan elfog téged egy érzés, tudatod kényszerzubbonyba zárt.
Nézd, hogy múlnak az évek, hiúságon ráncokat vésnek.
Bármikor üthet az óra, csak te ép nem tudsz róla.
Élni akarsz és élvezni a jót, még nem adsz a révésznek borravalót.
De az életed egy sakktábla fekete-fehér, bábu-bábu ellen itt a túlélés a cél.
Gondolkodnod nem kell, megmondják, hova mész,
Itt sötét paraszt maradsz, pedig, király lehetnél.
Az életed egy sakktábla fekete-fehér, bábu-bábu ellen itt a túlélés a cél.
Gondolkodnod nem kell, megmondják, hova mész,
Itt sötét paraszt maradsz, pedig, király lehetnél, döntsd el és:
Digitális élet, digitális kép, digitális minden, szemfényvesztés...
|
||||
3. |
Szívemből
03:38
|
|||
|
Ezen a napon nincsen szerencsém, Fortuna mond, miért nem jössz felém?
Szükségem volna rád, de úgysem érlek el, a jó helyekre mindig születni kell.
Ilyen nap után nehéz felépülés, beüt a gebasz és indul a mélyrepülés.
Vak vezet világtalant, aki a felettes, miért is lenne jobb a rendszer defektes.
Érzem, gyomromban szűköl a tér,
Megőrülök, agyamban lüktet egy ér,
Üzemzavar, elsötétül a kép,
Nyomom a gázt, nekem nem kell most a fék!
Ne szólj hozzám, most enyhén zavart vagyok, úgy érezem, mindjárt kiakadok!
Szívemből ordítanék, míg a maradék hangszálam elszakad,
De, bírom, még bírom még, nem török meg semmilyen súly alatt.
Százszorszép álomkép halvány foszlánya ez a nap.
S ha többet érne, bármi másnál is tudnám, ma nem vagyok önmagam.
Ezen a napon nincsen szerencsém, Fortuna tedd le a segged ide elém.
Ilyen nap után nehéz felépülés, beüt a gebasz és indul a mélyrepülés.
Tudom nagy a pofám, mert nem látom a célt,
Nem szabad hugyoznom, ha szemből süvít a szél.
Nem leszek idegbeteg, csak kicsit dühös vagyok,
Meg fogok nyugodni, de előbb kiakadok!
Szívemből ordítanék, míg a maradék hangszálam elszakad,
De bírom, még bírom még, nem török meg semmilyen súly alatt.
Százszorszép álomkép halvány foszlánya ez a nap,
S ha többet érne, bármi másnál is tudnám, ma nem vagyok önmagam.
Szívemből ordítanék, míg a maradék hangszálam elszakad,
De, bírom, még bírom még, nem török meg semmilyen súly alatt.
|
||||
4. |
Vigye el a szél
03:32
|
|||
|
Tudod, elegem van a közhelyekből, hogy mindenki másról nyúzza le a bőrt,
És az szívja meg, aki csak élni akar.
A kétszínűség engem is zavar, a munkahelyemen nyelem a szart,
És én sem tudom, hogy hol az a fény az út végén.
Nem, nem barnítom a bőrt, a seggemről nem szedem le a szőrt,
Nem vagyok divatguru én, csak zenélek neked, s unom már, hogy csavarom a szót,
Keresem az igazit, a nekem valót, aki úgy szeret, amilyen vagyok,
S nem azért, mert gitár a kezemben szól.
Ref/Hol van, hol van az életem, van-e tán végzetem, vagy csak a mának éljek?
Tudnom kell, megőrjít, megvadít, vagyok-e valaki, vagy csak egy porszem a szélben.
S, tudod, divatból nem zenélek, nem leszek árucikk a terméked,
Lehetne énekelni angolul, de ez a dal jó így magyarul.
Az agyam harcol a szívemmel, gyerünk, haver ébredj fel,
Nem látod, te csak remélsz, de tudod, jól a pénz beszél!
Ilyenkor úgy szeretném, vigyen a szél a testemtől,
Becsukom a szemem és látom már, látom a fény az út végén.
Ref/Fáradok, jön nap a nap után, magányos délután, talán már sosem lesz vége,
És ez álom testemtől eltaszít, jöjjön már valaki, ki segít, magamhoz térjek.
S, ha egyszer ennek már vége lesz, vérem engem nem mérgez,
Utolsó dalom lelkemmel együtt vigye messzire a szél.
|
||||
5. |
Skizofréniás
04:15
|
|||
|
Úgy maradnék, de nem tudok, sok a rossz emlék, ezeket itt hagyom.
Várom a járatom, ami elrepít, s elvisz talán messzire.
Nem viszonyulok én senkihez, elegem van végleg belőle,
Letéptem a maszkjaimat, itt állok tisztán előtted, s nem nézek visszafelé,
Engem ez visz előre, mert ha csak a múltat bámulom, seggel köszönök a jövőnek.
Hidd el, hogy mennem kell, értsd meg, jobb lesz így!
Én ilyen vagyok skizofréniás, megnyugodnék, de a szívem az más,
Benne tombol a tűz, mindig többet akar, neki nincs határ.
Számára fontos a harc, ő egy lázadó, a nyers szenvedély és a fájdalom,
Ami bennem él.
Ellenségem a depresszió, öngyilkos néma agresszió,
De nem adom meg bármit kér, a létem ennél többet ér.
Nálam az élet az oktató, ezért sok a buktató, s ha feladod,
Mert nem remélsz: tudd meg szart sem érsz!
Én ilyen vagyok skizofréniás, megnyugodnék,
De a szívem az más, benne tombol a tűz, mindig többet akar,
De érzi, hogy számára eljött a harc.
Hidd el, hogy mennem kell, értsd meg, jobb lesz így!
|
||||
6. |
Még
03:37
|
|||
|
Ne merd azt mondani, hogy nem érzed a kísértést,
Tekerd fullra a hangerőt és figyeld ezt a dübörgést.
Széthasít a tempó, minden testrész ritmusra ver,
Nem számít semmi, az összes agysejt a földön hever.
Nincs benne semmi ördögi, elemi ösztön a vadság benned él,
Hallgasd csak a belső hangot, azt mondja, hogy üvöltsd: Még!
Ez a hang belülről tép szét, s míg véget nem ér,
Fogva tart, mert ebből nem elég!
Ne próbáld el hitetni, hogy mélyen belül négy fal között élsz,
Kifogás, üres szavak napról napra több pezsgést remélsz.
Szidhatsz bárkit-bármit, gyógyszer nincs az egy őrültnek kevés,
Tekerd fullra a hangerőt és érezd a dübörgést!
Akarod még, ez az érzés mindent felemészt,
S míg véget nem ér addig az őrület a menedék!
Ne próbáld el hitetni, hogy mélyen belül négy fal között élsz.
Kifogás, üres szavak napról napra több pezsgést remélsz.
Nincs benne semmi ördögi, elemi ösztön a vadság benned él
Hallgasd csak a belső hangot, azt mondja, hogy üvöltsd…..Még!
|
||||
7. |
Nem elég
03:58
|
|||
|
Szörnyű rémálom kicsit éjfél után felordítok, a szoba berezonál,
Azt álmodtam sötét vermemben, a tested földben van, s alvadt vér eredben.
Ha a fény mögött a nagy semmi vár életed képeit csak én őrzöm tovább,
Hosszú út után a nagy üresség könnyes lesz a szemem az élet álomkép.
Úgy szeretném, mindent megtennék, hogy még érezzem milyen volt gyerekként.
Sok volt az akadály mindet átléptünk, nem kellet elég szabály, amiket megszegtük.
Volt, hogy gyűlöltünk, átkoztunk, mérgeztünk, de voltak szebb napot együtt nevettünk.
Volt ki elhagyott, van ki csak nekünk él, az élet egy nagyfilm s miénk a szereplés.
Sok barátság zord idő tépi szét, láttuk a nyúl vermét, megnéztük milyen mély,
Hát itt vagyunk egyedül gyengén, mint egy hangtalan szó, képtelen képregény.
ref/De tudjuk, hogy ez...
Nem elég, az élet ennél több kell legyen, mert így nagyon kevés.
Nem elég, akarom, hogy itt legyél úgy, mint gyerekként.
Hosszú út után a nagy üresség könnyes lesz a szemem az élet álomkép
Úgy szeretném, mindent megtennék, hogy még érezzem milyen volt gyerekként.
Sok barátság zord idő tépi szét, láttuk a nyúl vermét, megnéztük milyen mély,
Hát itt vagyunk egyedül gyengén, mint egy hangtalan szó, képtelen képregény.
|
||||
8. |
Patkányok a falban
03:39
|
|||
|
Hallom őket, itt vannak, érzem, értem jönnek, ha elkapnak végem.
Forog a világ az agyam velem játszik, ma éjjel semmi sem az, aminek látszik,
Talán, sok volt az Abszint és hallucinálok, zöld tündér tombol a fejemben.
Amit a fény elriaszt, a sötétség eltakar, nem vagyok egyedül a teremben, mert:
Hallom, érzem, itt vannak, jönnek, másznak, rágnak, hogyha kell ölnek.
Nem szabad félnem, pedig kényelmes a pánik,
Ma éjjel semmi sem az, aminek látszik.
ref/Hangokat hallok, valamit láttam, nem lehet a mumus őt a szekrénybe zártam.
Hívnak engem ne legyek egyedül, menjek velük koncertre hol az ördög hegedül.
Jól vagyok, nem leszek zavarban, csak beszélnek hozzám a patkányok a falban.
Dermedt most a légkör, rettegés is rám tör, Félelem megmérgez az elmém pedig megtört.
Forog a világ az agyam velem játszik, valóság és képzelet bennem eggyé válik, mert:
Hallom, érzem...
|
||||
9. |
Csak rólunk szól
03:48
|
|||
|
Minden nap újabb eséllyel, minden éjszaka szenvedéllyel.
Ezt keresed, ezt kívánod, de sokszor sajnos nem találod.
Az emberek, meg csak tv-t néznek, ha hibás az agy, nincs ép lélek.
Nem adod fel, hisz többet érsz, mert ki élni fél az félig él.
Ref/Sokan mondják, hogy hülyegyerek, de lesz, aki téged ezért szeret.
Nem adod fel, hisz tudod jól, ez a világ csak rólunk szól.
Sokaknak nincsen értékrendje, humoros az úr, nagy az állatkertje.
De itt szól a rock, most inni kell, valakinek ebben is hinni kell.
S ha berúgtál és fejre állsz, forog a világ, te a koncertre vársz,
Barátokkal most szabadon, majd másnaposan egy fázós hajnalon
Ref/Sokan mondják, hogy hülyegyerek, de lesz, aki téged ezért szeret.
Nem adod fel, hisz tudod jól, ez a világ csak rólunk szól,
Mert sokaknak nincsen értékrendje, humoros az úr, nagy az állatkertje,
Szex, nők, pia itt inni kell, valakinek ebben is hinni kell.
|
||||
10. |
Ugyanúgy
03:53
|
|||
|
Átvirrasztott álmatlan éjszakák, karikás szemed a napot sem nézi már.
A múlt árnya rád nyomta bélyegét, padlón vagy hagyjanak békén.
Neked a világon semmi sem komoly, egy sablon szövegnél, többet ér egy mosoly,
Mai őszinte, nem leírható, szavakkal nem kimondható.
Én is így vagyok ezzel az egésszel, talán, ha látnálak, talán csak még egyszer.
Ugyanúgy éreznék, miattad vétkeznék, nincsen rá jó szó talán a mindenható.
Az időm belassul a múltam elmúlt rég, veled a holnapom, életre újabb esély.
Átvirrasztott álmatlan éjszakák, jól tudod, hogy merre menj tovább,
Felejtsd el a rossz érveket, megválthatod, vele életed.
Egyedül vagy, de mégis boldog, nincs olyan, aki visszatart,
Ennyi volt, kimondtad vége, benned most már nincsen zavar.
De jól rácsesztem, miattad vétkeztem, nem kell ehhez szó, nekem te vagy a jó.
Az időm belassult, a múltam olvadt jég, veled a holnapom, nem lesz olyan, mint rég.
|
||||
11. |
Requiem egy álomért
05:07
|
|||
|
Régen azt hitted, hogy a szer majd felpörget, most a törvény elől futsz,
De nem menekülhetsz, az örök mámort-mit kergetsz, folyton nem találod.
Hurok szorul a nyakadon a tűnyomtól a karodon.
A valóságon túl egy jelenésre várva, az öröklét határán magadba lettél zárva.
Nincsen barátod, nincsen családod, elfordultak tőled, néz magadra mi lett belőled.
Széttépett térképek vezetik az utad, értelmed lángját hárítja a múltad,
Mert az utolsó dózis az aranylövés neked többet ér, ez lett a sorsod: requiem egy álomért
Nem volt soha gondod mindenre volt pénzed és, ha elfogyott eladtad mindened.
Kiátkozott lettél, az utcán fogsz megrohadni, pénzért fogsz koldulni, lopni, csalni, hazudni.
|
||||
12. |
Vörös oroszlán
07:09
|
|||
|
Éj, te gyönyörű éj, úgy vártam rád, nekem te vagy a fény.
Vigyázol rám, a nap eltaszít, mert a pirkadat olyan mit a vér.
Hallom a hangodat néma ajkakról, érzem az érintésedet, a harang szól.
Nem nézek a hátam mögé, a múltam így is végig kísér.
Megéltem sok évszázadot, a hosszú élet a kárhozatom.
Csillagos ég nyílj meg felém, hadd lássam a vízöntő jelét,
Ugyanúgy mikor megtettem én a vörös oroszlánért.
ref/Testemben fogoly lettem én, egy hústömeg kiben nincsen szenvedély,
Úttalan út most az enyém, a vágyaim halott tengerén, kérlek, bocsáss meg ezért!
Néma a gyász, csak a szívem dobog, csak az az enyém, nem érzem az ízeket, hamut fúj a szél, Talán nincsen kiút és megyek a katlan felé, hogy lelkem égjen a bűneimért.
Néma a gyász, hamut fúj a szél, megtettem én, a vörös oroszlánért.
|
||||
If you like Steroid, you may also like:
Texas band draft an all-killer, no-filler love letter to ’70s hard rock and metal, with surging vocals and riffs that command respect.
go to album
featured on Bandcamp Radio Feb 2, 2024
go to album
Safe on the Other Side
by High Spirits
featured on Bandcamp Radio Nov 24, 2023
go to album
It Came From The Stars
by Crimson Dawn
Thick and heavy power doom from Italian outfit Crimson Dawn balances the spacey with the stoney.
go to album
The Clans Are Still Marching (Live At Wacken 2010)
by Grave Digger
featured on Bandcamp Radio Feb 17, 2023
go to album
The Portland power duo cast a wide and winning net on their debut LP, with elements of goth rock, heavy metal, Americana, and more.
go to album
featured on Bandcamp Radio Sep 29, 2022
go to album
